Kedves Mindenki!

Hol is ünnepelhetnénk méltóbban a Karácsonyt, mi országjárók, a „Fedezd fel Magyarországot Klub” tagjai, mint egy olyan helyen, amely reprezentálja az eltelt 1100 év építőművészet-történetét, bájos makettként bemutatja az egyes korszakokra jellemző épületeket.

A Vajdahunyad vára egy olyan kort idéz, amikor a Kiegyezésben stabilizálódott történelem békét, nyugalmat biztosított, s végre nem külső ellenségekkel kellett szembenézni, de a politikusok, a művészek, s az egyszerű emberek mind önmaguk, önmagunk felé fordulhattak.

A XIX. század vége a Honfoglalás ezer éves évfordulójának ünneplési lázában, saját történelmünk éltetésének jegyében telt. Mondhatnánk tán, önámítás volt a győztes csatáktól nem látni a vesztett háborúkat, vagy ezer év magyarságáról beszélni egy olyan országban, amelyben néhány évtizede még a magyar nyelv művelésért is küzdeni kellett, de mégis a Millenniumi ünnepségekre való készülődés egy erős nemzet dicső 1000 évét hitette el magával.

S ez az eufória csodálatos teljesítmények energiaforrása lett.

Ebben a korban született maga Budapest, egy új világváros, immár nem a fejletlen keleti országrész poros fővárosa, hanem a császári Béccsel vetélkedő, duzzadó, élénken fejlődő metropolisz. Máig csodálatot keltő új épületek, sőt új városrészek épültek.

Ez hely, a Városliget, 1896-ban az ország közepe volt!

Itt álltak a nagyszerű múltat és az ígéretes jövővel kecsegtető jelent bemutató Ezredévi kiállítás pavilonjai.

A mai Szépművészeti Múzeum helyén álló rotundában a sok százezer érdeklődő honfitárs megtekinthette a Magyarok bejövetelét ábrázoló hatalmas Feszty körképet, a Műcsarnokban pedig további történelmi festmények, a historikus festészet megannyi alkotása idézte fel a Honfoglalás óta eltelt évszázadokat.

A Városligeti-tó hídján átkelve a századvég hihetetlen gazdasági fejlődését bemutató pavilonok egész városkája sorakozott.

A Vajdahunyad vára eredetileg erre az alkalomra épült. Alpár Ignác Magyarország építészettörténetét igyekezett bemutatni, amikor a „Történelmi főcsoport” épületcsokrát tervezte.

Végigkísérhetjük a letűnt korokat… láthatunk itt román kori templomot, a földiből az égi létbe vezető bélletes kapuzattal; a kolostorok elmélyült csendjét idéző gyönyörű kerengőt; megjelennek a névadó, az eredeti Vajdahunyad vára egyes részletei; a szepescsütörtökhelyi Zápolya-kápolna kicsinyített mása a mennyország felé törő gótikát idézi fel; de megjelenik Mátyás és Beatrix jól ismert profilja, hogy a török hódoltság miatt derékba tört magyar reneszánszra emlékeztessen, s gyönyörű kastélyként emelkedik a barokk kor számos szép emlékét reprezentáló épülettömb.

Középen pedig ott ül Anonymus, a Gesta Hungarorum írója… milyen furcsa: mi nem tudjuk pontosan, ki is volt ő, de művével ő mutatja meg egy egész nemzetnek története gyökereit…

Nos, ebben a környezetben otthon érezhetjük magunkat.

Mert nem csak szép…., nem csak romantikus…., de úgy, ahogy összefoglalja egy ország művészettörténetét, számunkra talán országjáró kirándulásaink összegzője is lehet.

Ezért választottam ezt a helyet.

A Karácsonyt pedig – ahogy már írtam - szép alkalomnak éreztem, hogy ne csak a programokra jellemző kisebb csoportokban, de végre sokan, EGYÜTT lehessünk.

Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek! Hogy együtt ünnepelhetünk! Hogy találkozhatunk!

A sok programmal teli, sokszor rohanós kirándulás után, a sok előadás és közös beszélgetés után az ünnep hangulatához illően legyünk együtt a hallgatásban!

Mert a templomi orgonaszó egyszerre zene, amely betölti a teret, ugyanakkor csend, amit a hallgatásakor magunkban érezhetünk.

A következő percekben Varga Petra orgonaművésznő játszik nekünk.

1.

Az első mű, Cézár Frank romantikus Pastorale-ja máris a Karácsony este gyertyafényéhez repít minket.

Pastorale…pásztorjáték.

Jézus születésekor az angyalok kórusa a pásztoroknak, a tiszta szívű, hittel teli embereknek adja hírül a Megváltó születését. A Betlehemi csillag nekik mutatja meg az utat a Kisdedhez.

A Pastorale zenei világában a pásztorok hangszereinek (síp, duda) hangzása idéződik fel.

(….) 

2.

A következőkben karácsonyi dallamok idézik az ünnepet.

Köztük felcsendül a Csendes éj, a világ talán legismertebb karácsonyi melódiája.

Joseph Mohr az 1810-es évek végén írta a „Stille Nacht” című verset, Franz Xaver Gruber néhány évvel később komponálta a jól ismert dallamot.

Ez alkalommal Gergely Ferenc feldolgozását halljuk.

(….) 

3.

A 2006-os év a magyar zene világhírű géniusza, Bartók Béla születésének 125., egyben a Kodály Zoltánnal tett népdalgyűjtő körút 100. évfordulója. E két esemény emléke ihlette - nem csak magyar viszonylatban, de az Unesco által elismert módon, világszerte – a „Nemzetközi Bartók Év” létrejöttét.

Ha szeretnénk felfedezni Magyarországot, a zenei kirándulás is fontos területeket tárhat fel…

„Talán még születik egyszer az a magyar muzsikus, aki megtalálja népének igazi hangját!” sóhajtotta Liszt Ferenc, s vágya teljesült. Bartók és Kodály életműve a kis magyar falvak népzenéjét megörökítette az egész világ számára.

„… bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” - vallotta Bartók.

Pályájának első éveiben nagyban hatottak rá a cigányzenéből ismert népies műdalok és a verbunkos zene.

1904-ben azonban igazi, „tiszta forrásból” csordogáló dallam változtatott zeneszemléletén:

Az ifjú zeneszerző és zongoraművész, a budapesti Zeneakadémia végzettje, a Gömör megyei Gerlicepusztára vonult vissza gyakorolni és komponálni. Egy ugyanott nyaraló budapesti családnak volt egy székely cselédje, Dósa Lidi, aki szívesen énekelgetett a gondjára bízott gyermekeknek. Bartók felfigyelt rá, és hét – vagy annál több – dalát lekottázta. Ezek a legkorábbi Bartók-gyűjtötte népdalok.

Később, megismerkedve Kodály Zoltánnal, tudatosan fordult a népzene kutatása felé. 1907-ben Székelyföldön járt, ahol – ahogy írta – „népzenei tündérországgal” találkozott.

„Megtaláltam a székely népdaltípusokat, amiről nem hittem, hogy léteznek“ – lelkesedett, az ereszkedő szerkezetű, pentaton hangrendszerű dallamkincs felfedezésekor.

Amint hazaért, Bartók egy zongoraminiatűrben állított örök emléket a Székelyföldnek: ez az „Este a Székelyeknél”.

Hallgassuk meg!

(….)

4.

Lehetetlen, hogy karácsonyi orgonakoncert a barokk zene nagymestere, Johann Sebastian Bach műve nélkül hangozzon el.

A német „Bach” szó magyarul patakot jelent. Beethoven mondta róla: „Nem pataknak, inkább tengernek kéne hívni.”

Zenéje olyan hangzást teremt, melybe ringatózva az élet örök kérdéseiről kapunk üzenetet.

Hallgassunk meg egy, az ünnep hangulatához illő Pastorale-t négy tételben.

(….)

5.

Végül, a közös ünneplés kifejezőjeként, énekeljük el együtt a Mennyből az Angyalt!

A szöveget megtaláljátok a padokra, székekre helyezett műsor-lapocskán.

(….)

Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek! Hogy együtt ünnepelhetünk! Hogy találkozhatunk!

Sokszor elmondtam már, a Fedezd fel Magyarországot Klub-ot a programok résztvevőinek érdeklődése tartja fenn. Tudjátok, azt szoktam írni az emlékeztető levelekben: „ Köszönöm az érdeklődő részvételeteket!” És higgyétek el, ez nem valamilyen száraz közhely, hanem újra és újra ezt gondolom, így érzem.

A mostani alkalommal pedig külön köszönöm Varga Petra művésznőnek a nagyszerű közreműködést.

És – Csilla, Móni, Miki, Attila és mindenki, aki részt vett a lebonyolításban - köszönöm a sok segítséget!

Nektek pedig köszönöm, hogy sok-sok cipősdobozzal hozzájárultatok a „10.000 gyermek Karácsonya” akcióhoz, s így nem csak magunkra gondoltunk, de másoknak is örömet okozhattunk!

A jövőben is sok érdekes programmal, régi kedvencekkel és nagyszerű új felfedezni valókkal várlak.

Az első negyedév programjait tartalmazó meghívót hamarosan küldöm, de lehet, hogy még találkozunk, hiszen az Óévet együtt búcsúztatjuk egy pilisi kirándulás keretében (december 30.), az új évet pedig együtt köszöntjük a Törley pezsgőgyár meglátogatásakor (január 6.)

De addig békés, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!!!!