|
A Gutkeled nemzetség egykori
birtokain, árpádkori múltú falvakban töltöttük a Húsvét napjait.
Örültünk a napsütésnek, s
mivel az időjárás Nagy Ura látta, hogy sem a hűvös, sem a csepergő eső
nem riszt el minket, fel is adta... maradt a jó idő.
De hogy is riasztott volna,
mikor Szatmár és Bereg apró falvainak világraszóló csodái vártak!
Jártunk 700 éves templomban,
ültünk patics falak között, és rakott kőfal hűvösében. Láttuk a még fel
nem tárt, barokk festéssel bíró bájos templomot, de láttuk a gondos
restaurátor kezek nyomán feltáruló árpád-kori freskókat is.
Gyönyörködtünk festett fakazettákban, faragott hangvetőkben, s ámultunk
az egyszerűnek látszó épületek misztikus erején, üzenetén.
A "kötelező" programpontokon
túl - mert láttuk Csekét, Csécsét, Túristvándit, Tarpát - bevetettük
magunkat az Erdőhát sűrűjébe, s fáradhatatlanul tártuk fel az apró
templomok hatalmas, rozsdás kulcsokkal őrzött titkait.
De nem csak a Szépséggel
találkoztunk, mindvégig ott volt az Ember is. Idős nénik, akik
betegségükről megfeledkezve mosolyogva fogadtak minket, s a templomokról
szóló áhitatos bemutató után személyes életükről is meséltek. Láttunk az
ünneplőbe öltözött lelkészeket, s a Kölcsén megismert fiatal tiszteletes
hercig bajusza kapcsán nem tudom feledni a képet, ahogy a skanzenek
falán függő 20-as évekbeli fotó megelevenedve, életnagyságban
bizonyította, ezen a vidéken valóban ilyen emberek tartják össze a
közösségeket. S kellenek olyan polgármesterek is, akik önnön
meggyőződésüktől vezetve állnak párszáz ember szolgálatába, hogy a
gazdaságilag ellehetetlenülő vidéken megmaradjon az élet!
És itt, a budapesti szemmel
olyan távolinak tűnő tájon Margit néni, a példás műveltségű tanítónő
gyűjti szerényen a vidék kincsét, s ki tudja, 100 év múlva, lehet, hogy
épp a gyűjteménye lesz e táj utolsó, jelentős hírmondója.
S hová is lettek volna a több
száz éves templomok, ha nincsen olyan lelkész, mint Varga Árpád, aki
végig küzdötte Szamosújlak vagy Gyügye megmentését! Nagy szerencse, hogy
partnerre talált az építészekben, restaurátorokban.
Miénk lett a táj, ahogy
végigjártuk, végignéztük, végigkóstoltuk... Panyolai pálinka, beregi
töltött káposzta, nagymama sütije... A hazavitt lekvár ízével még sokáig
érezzük majd ezeket az emlékeket!
És vissza kell jönnünk!
Hiszen mi voltunk az utolsó
vendégek Nyírbátor gyönyörű gótikus templomaiban, amelyek a most induló
hatalmas restauráló munka után megújulva, egészen új arcukkal fognak
bemutatkozni!
Ott leszünk!
|
