Vulkánok és borok - A Balatonfelvidék kincsei

2011. október 29-30-31(-1)

 

Csodálatos táj ez, ahol Balaton hatalmas víztükre fölé vulkáni tanúhegyek emelkednek, de olyan bájosan, ahogy az ember a terepasztalt elképzeli. Csaknem teljesen egyforma magasak ezek a hegyek - hogy miért is van ez így, majd elmesélem - de formájuk annyira különböző, hogy már első látásra is érezhetjük, mindegyik külön egyéniség. Ahogy itt kirándulunk, minden dombocska más és más sziklaformával örvendeztet meg, s amikor felérünk az aktuális "púp" tetejére, újra és újra gyönyörködhetünk a tájban, amint lábunk alatt hever tavastul, medencéstül, mindenestül....

 

Ezen a tájon nincs az a - néha jelenlévő, nyomasztó - érzése az embernek, hogy az itt élők szegénységben, kényszeredett itt maradásban tengődnek. Egyáltalán nem! Virágzás, életvidámság, fejlődés sugárzik a településekből. Itt a "bebírók" nem pusztítani jönnek, hanem illeszkedni, újjáéleszteni...  Így a balatonfelvidéki népi építészet, a fehéren-fehér vakolatú, macskalépcsős házak világa, legújabb kori reneszánszát, teljes megújulását éli.

De a megművelt vidékből is az itt dolgozó emberek keze nyoma sugárzik: a szőlőültetvény sok dolgos kezet igényel, így nagy a népességmegtartó ereje is! És ha arra járunk, mindig látjuk, amint valaki épp dolgozik. Ha tavasszal jövünk ide, a virágzó mandulafák látványában gyönyörködhetünk. Nyáron érik a barack, s miután leszedték a fáról, már ott, az ültetvényen megvásárolhatjuk. A réten kecskék legelésznek, és szorgos kezek csodás sajtokat formálnak a tejükből.

 

Most pedig, hogy ősz végén jöttünk, sárguló falevelek, aranyló színben színesedő szőlő és finom borok vártak!

A Balatonfelvidék kiterjedt vidéke több kisebb borvidékre tagolható. Kirándulásunk középső napján buszra száltunk, hogy úgy tudjuk végiglátogatni a híres borászatokat, hogy meg is tudjuk kóstolni a szép borokat! Elutaztunk Csopakra és a Badacsony szoknyájára.... láttunk több száz éves pincét és láttuk a feltámasztás irányait: a régihez hasonlatos stílus megjelenését, és a 21. századi design-igény kiteljesedését is.

De a szépséges épületeknél is fontosabbak voltak a találkozások!

Borászokkal, akik évszázados földeken termesztik a régi és új fajtákat - felélesztve hagyományt és illeszekedve a jelen elvárásaihoz...

Művészekkel, festőkkel, keramikussal, akiket megihletett és rabul ejtett a táj szépsége...

És a gazdálkodó emberrel, aki e táj ízeit varázsolja a mi asztalunkra is!

 

Gyönyörű idő, szépséges táj, érdekes emberek, sok gondolat és továbbgondolás, no meg egy tonna hazacipelt vásárfia és emlék - ezek a mi élményeink ezen a hétvégén!

 

Emlékképeink:

 

 

 

Gyönyörű őszi idő, pompás levelek, érett gyümölcsök, és aranyló napsugár kísérték utunkat:

 

 

 

 

 

 

A természet szépsége kirándulásra csábított...

 

 

A levelek színe, a köd hűvöse fotóst és festőt is épp ugyanúgy megihletett:

 

  

 

 

 

 

A formák és minták egyszerre idézték letűnt idők, vagy a régmúlt gyermekkor képeit, mint ahogy ott voltak az élő és megélt jelenben is:

 

       

 

     

 

A szőlők pedig egyszerre hirdették a történelem üzenetét, de hordozták az idei újbor ízét is:

 

     

 

Mi pedig végigjártuk 300 év pincéit, és meglátogattuk a jelenkor nagy borászait:

Jásdi István, A Szent Donát pincészet, Laposa Bence és Szeremley Huba is vendégül láttak:

 

   

 

  

 

Kortyoltunk és figyeltünk...

tanultunk a Borról, az Életről, az Időről és a Lényegről...

 

 

 

         

 

És valljuk be, annyit, de annyit ettünk, hogy azt se szóval, se képpel elmondani nem lehet:

 

 

Persze az evés is mindig találkozás volt!

Találkozás a tájban élő emberrel, a szójamentes virslivel, a tejből készült sajttal, a kolbász csípős ízével...

 

 

Csodás kirándulásunknak az idő lejárta végetvetett, de az út folytatódik, hiszen rengeteg látnivalót, élményt rejt még ez a táj!

 

 

Ha bármi kérdésed van, írj, örömmel válaszolok!

Mindenkit szeretettel várok!

Szabó Judit

info@explorehungary.hu