|
Egy borongósnak induló napon, tele optimizmussal, hogy
"úgysem fog esni", nekivágtunk, hogy átutazzunk Hetedhét
országon,
és meglátogassuk Rumcájsz barátunkat. No meg Michal-t, aki -
valljuk be - igencsak hasonlatos a nemzeti mesehőshöz....
Jicin főterén még a kövek is virágba rendeződtek az
érkezésünk hírére:
Rumcájsz, Manka és Csibészke felöltötték a legszebb
ruhájukat, és békésen tűrték, hogy fotózzuk őket:
A gyerekek a marcona hadsereggel, a felnőttek a Herceggel
barátkoztak:
Aztán pedig irány a Ráholec erdő!
Rumcájsz megmutatta a kedvenc rejtekhelyeit, legkedvesebb
mohapárnáit, legapróbb fenyő-barátait.
Úgy szaladt előre a gyönyörűen fénylő csizmáiban, hogy nem
is értük utol,
és bizony a mi ember-testünknek sokszor szűkek voltak a
Rejtekadó Erdő sziklajáratai.
Sokszor azt hittük, itt bizony beragadunk, de Csibészke csak
kuncogott, hogy ha az a szégyen véletlenül megesne, akkor
majd pont úgy lesz,
mint mikor a Herceg Őkegyelmessége Feneséges Fenekét kellett
átpasszírozni a sziklahasadékon....
És hát higgyük el, hogy ha az a termetes Feneségesség
átfért, akkor nagy baj velünk sem történhet....
No de ezzel jubiláltunk ám!
Épp az ötödik csoport szorult be a sziklafalba:
2003, 2005, 2005, 2007.... és 2011
A sok kirándulás, a szép tájak mellett merítettünk egy
korsónyit a sörkultúrából, pár gondolatnyit a vallási
emlékekből,
és néhány évszázadnyit a történelemből:
Az estéinket pedig csocsó, ping-pong....
és persze Rumcájsz mesék tették izgalmassá.
Azt úgysem hiszi el nekünk senki, hogy az eső mindig pont
akkor állt el, amikor kiszálltunk a kocsikból,
és mindig pont akkor zendített rá újra, amikor fedett helyre
értünk.
Na persze valamire való mesehősöktől ez egy elvárható
minimális mágikus képesség!!!
S hogy a mi mesénk igaz volt, csak az tudja, aki ott volt.
Itt a vége, fuss el véle!
(Alkotó: Kárpáti Ákos, 7 éves)
|