A
Fertő-tó különleges tája egyszerre ejti rabul a természet
szerelmeseit és a kulturális élmények kedvelőit. Nem
véletlen, hogy mint összetett értékekkel bíró "kultúrtáj"
érdemelte ki a "Világörökség része" címet. S minthogy
területét keresztbe szeli az országhatár, Ausztriával közös,
és - mind a Nemzeti Park, mind a Világörökség tekintetében -
közösen is kezelt tájról van szó.
De hiába ugyanazok az értékek, mindkét oldal mást és mást
jelent az adott országban. Számunkra a vége-hossza nincs
nádasok gazdag vízivilága, s a 18-19 századi főúri kastélyok
kapcsán történelmi emlékezetünk egy fontos darabja.
Ugyanakkor az osztrák oldalon, az alpesi ország lakói
számára egy falat sztyeppe, Pannónia napfénye, a bor és a
Gulash íze... - számukra igazi unikum - hogy a keveredő értékeknél
maradjunk.
Nagycenk és Fertőd értékeit sokan ismerjük, de kevesebben jártak a Seewinkel-ben, vagy a Lajta-hegységben,
Frauenkirchen temploma és kolostora, vagy épp Ruszt és
Fertőmeggyes városa eddig inkább az "egyszer majd jó lenne..."
útitervek között szerepelt.
És bár ugyanaz a kor hagyta ránk a
villát, melynek feltárását Parndorf mellett láthatjuk,
mint amely kor népe a határon található Mithras-szentélyt emelte, s
ugyanazok az ókori rómaiak bányászták a Lajta-mészkövet Fertőrákos
kőfejtőjében, és St. Margarethen-ben is, sőt ugyanaz a nap
érleli a nyulasi szőlőhegy gyümölcsét, mint a balfi tőkéket,
és még az is meglehet, hogy ha kétszer megyünk ki madárlesre,
ugyanazt a gémet látjuk a határ egyik, majd másik oldalán
is, szóval minden nagyon hasonlít arra, amit itthon is
láthatunk, azért mégis merőben új élményekkel gazdagodtunk
így,
hogy megkerülve a tavat, az osztrák oldalon is kirándultunk.
Pünkösdi programunk során a tó "túloldaláról"
rajzoltunk átfogó
és részletes képet a természeti kincsektől a
borvidék értékein át az Eszterházy emlékekig. Volt
szőlőhegyi kirándulás, és tavi túra, mert muszáj volt
megérezni, mit jelent a nádasba vágott járatok végtelen
sávjában evezni.
Kismarton Eszterházy emlékei
révén a barokk korba repültünk, de a 21. század
technológiájával is megismerkedtünk a modern Eszterházy
pincészetben.
A magyar oldal legismertebb látnivalóit ez alkalommal
kihagytuk a programból, de a Fertőrákosi
püspöki palotát és a Mithras szentélyt azért megtekintettük
- ráadásul vicces kisvasúttal is utazhattunk.
Utunkat az andaui hídnál kezdtük és a Páneurópai piknik
helyszínén fejeztük be, így adva hangsúlyt annak is, hogy az
egykor szögesdrótokkal határolt országban ma már szabadon
élhetünk.
És mivel ezt a gazdag programot a szokásos lelkesedéssel
végigjártuk, igazán megérdemeltük, hogy a kirándulás végén
elképesztő mennyiségű csokoládéval tömjük meg a hasunkat Harrer-éknál! |
Élmény-, szépség-, és csoportképek:





Az ősi családfa - a történelem ág-boga:

Szépségek a múltból - nekünk, itt, a jelenben:


Tradíció - modern köntösben:

És zene.... régen....
.... és ma....
A Haydn Explosive kiállítás plafonon futó installációját
legnagyobbra a gyerekek értékelték!

És mi történt még?????
Kenuztunk is!!!!
Az első izgalmak: felnőtteknek alapfokú kormányzós
tanfolyam.... gyerekeknek fotózkodás.....

Aztán sorakozó! Nádba kapaszkodj!!!

És a vezérhajó is berobban.... Balázs reggel már gyakorolt
egy kicsit, azért megy neki ilyen jól:

Az első boldog célba érkezők:

És a megérdemelt grill-party - immár nagyobb hajón:



Az édes befejezés pedig: Harrerék csokikóstolója!!!!


Így voltunk mi - Nyugat és Kelet határán, immár szabadon
cikázva a két ország határsávján:

Sok szépet láttunk, sok újat tanultunk.
És mint mindig, most is, az élmények szövedékéből a világ új
és új arcát ismertük meg.

|