Az
Őrségben, az ország e távoli szegletében egy mesebeli világ
fogadott: a
szereken sorakozó apró házak közt sétálva ősi
mesterségeket űző helyiekkel találkoztunk, a réteken
virágok ezrei nyíltak és utunkat mindvégig őzek és
nyulak kísérték.
Kirándulásunk során végigjártuk az Őrség nevezetességeit:
Elmentünk Pityerszerre, hogy megismerjük az emeletes kástut
és a tókát, néztünk haranglábakat Pankaszon és Gödörházán,
meglátogattuk az őriszentpéteri és a veleméri csodaszép
árpádkori templomokat.
Belekóstoltunk az őrségi életbe:
korongoztunk Nagyrákoson, meglátogattuk a Magyarszombatfai
fazekasokat, ütöttünk tökmagolajat, simogattunk kiskecskéket ökofarmon, ettünk kecskesajtot és friss, igazi vajat, de
megismerkedtünk francia iskolákon nevelkedett
sajtmesterrel is.
Édes
élvezet várt a falusi méhesben és a mézes pálinkás pohár
legalján....
S
persze volt vargánya leves, dödölle, szarvaspörkölt, hogy a
táj ízeit is megismerjük.
Kirándultunk
a Vadása-tó környékén, a Szőcei tőzegmohás réten, és az
Őrség vadregényes erdeiben, de nem "csak úgy", hanem
elmélyedve, erdőmérnök barátunk segítségével szakszerűen, megismerve minden fatörzset a
szálaló erdőgazdálkodás nyomdokán, s feltérképezve a vidéket
a szerek tetejétől a völgyek mélyéig, s a bakhátak minden apró
földrögéig....
Ahogy mindig, most is rengeteg élménnyel lettünk
gazdagabbak. Tudásunk nőtt, a megismert embereket látva
pedig világlátásunk szélesedett. |