|
A
Göcsej dimbes-dombos táján, a szegek magaslatain, ősi boronaházak idézik
a régmúlt világot.
Az itt
élők mindig is a tájba simultak, munkájuk, megélhetésük abból
táplálkozott. Csodálatos a táj gyümölcskincse. Mi, akik
kénytlen-kelletlen a nagyáruházak agyonkezelt gyümölcseit vásároljuk,
nem is tudjuk, hogy nagyanyáink kertjében még 5-6 féle almafa nőtt, s az
asszonyok pontosan tudták, melyik alma való rétesnek, melyik aszalni, és
melyik az, ami karácsonyfadíszként nem csak gyönyörű, de épp addigra
válik finom édessé, mire az ünnep múltával, fabontás után megesszük.
Ezt a
gyümölcskincset ma is őrzik a tájban: van olyan kert, ahol több száz ősi
növény adja a jövő génbankját, van olyan asszony, aki a különleges
gyümölcsökből egész különleges lekvárokat főz, és van olyan is, aki
saját aszalóban készíti az édes-savanykás finomságokat télire. És persze
van férfi a talpán, aki színtiszta gyümölcslét (pálinkát) főz a
termésekből. Természetesen mindannyiójukat meglátogattuk!
De ez a
gyönyörű táj, a dombok formája, az erdő suhogása, a patak csobogása,
sokak számára jelent művészi ihletet, csendes alkotó helyet, vidám
műhelyt... Találkoztunk fafaragóval, korongoztunk mi magunk is,
szállásunk pedig egy elvarázsolt Malom volt, igazi Művészlak, ahol két
Művészlélek alkot 30 éve... szobrok, tárgyak és maga az élet születik
itt, a Zala partján, ebben a zegzugos, kiismerhetetlen, meglepetésekkel
teli mesevilágban, melyet Szabolcs Péter szobrászművész és restaurátor
felesége, Ágnes szövögetett az elmúlt évtizedekben.
Nagyon szép kirándulás volt!
Emlékképeink az alábbiakban láthatók:
|
