|
Városligeti sétánk során a lehető leglelkesebb
hanghordozásommal magyaráztam a nagyfiamnak, hogy micsoda
nagy Mester a Mányi István bácsi, mert az rettttentően
bonyolult dolog, hogy ugyanazon a helyen, ahol nyáron egy tó
víze hullámzik a csónakok alatt, ott télen korcsolyapálya
jege feszül fehéren, simán. De Ákos egy 8 éves kiskamasz
minden flegmaságát beleadva közölte:
- A Mányi István bácsi akkor lenne igazán nagy Mester, ha
fordítva csinálta volna: télen lenne tó, és nyáron lenne
jégpálya!
Mitagadás... Ebből is látszik, egy felnőtt sosem tud
elég okos lenni....
De azért mégiscsak csodás, hogy megújult a Városligeti
Műjégpálya, és nagy élmény volt, hogy az újjéledés
építészeti vonatkozásai kapcsán Mányi István Ybl-díjas
építész vezetésével járhattuk be az épületet.
Látogatásunk során felidéztük a korcsolyázás történetét,
visszanyúltunk abba az időbe, amikor a gardedámok a fedett
teraszon ülve, a lábuk alá helyezett, izzó parázzsal teli
fazék fölött kuporogva figyelték a kisasszonyokat, nem
tesznek-e az erkölcs és a család jóhíre ellen, s
végígkísérjük az összes egykori épület történetét is - olyan
csemegékkel, mint Lechner Ödön kedvenc kis fa épülete...
A megújulásról és a mai állapotról természetesen mindent
láttunk-hallottunk.
|
|
Élményképeink
A Városligeti-tó
festői környezetében...
A Műjégpálya id.
Francsek Imre által tervezett épülete megújult!
Az
újjászületésről Mányi István mesélt nekünk:
Mi pedig
gyönyörködtünk az épületben:
A jég csillogása,
a felületek tükröződése végig megjelenik a házon:
És mint minden
épületben: a vonalakat végül a napfény kelti életre!
Jó lenne, ha
megnyílna végre!
|