A századforduló csodás épületeinek
szinte mindegyike belső terét Róth Miksa műhelyében készült
üvegablak színes fénye világítja be!
A középkorban a festett üvegablakokon
beszűrődő fény a mennyország üzenetét vitte a templomokba, s
a hívő, ha feltekintett, a keresztény tanítás üzenetét
ismerhette meg az ábrázolt képekből. A 19. század második
felének üvegművészete az 1000. éves magyarság
nemzetromantikáját szolgálta, s a korábban megszokott
szakralitás helyett történelmi üzenet áradt a fénnyel együtt
az épületbelsőkbe.
De a művészi tehetség felül is
emelkedett a tanító célzaton: csupán szépségéért, az üveg
természetét tiszteletben tartó formakincséért, szépséges
vonalvezetésért is rendelték a festett ablakokat!
Ahogy a történelmi témájú kartonoktól
a szecessziós térelválasztó üvegfalig jutunk, az az érzésünk
támadhat, hogy míg a historizmus az építészetet kiszolgáló
eszközként használta az üvegműves tudását, addig a későbbi
kor középpontba állítja a színes csodát, s maga az épület
válik eszközzé: csupán védelmező díszlet, amolyan mellékes
környezet a gyönyörű képek körül.
Róth Miksa művészete szépen
szemlélteti ezt a folyamatot. Művein keresztül pedig
megismerhettük az embert, s a kort, amelyben élt, ráadásul
mindezt egykori lakásában, jelképes díszletek helyett egy
valódi "művészlakban".
A művész és a kor megismerésében a
Róth Miksa Emlékmúzeum igazgatója volt segítségünkre,
magáról az üvegművességről és az egykori művek mai
restaurálásáról pedig Szíjártó Tibor, díszműüveges mesélt nekünk.
Kettejük előadása igazán átfogó képet
nyújtott a megfestett fény, és mestere titkairól!
|