|
Már ahogy a Sárköz felé
haladunk, érzékeljük, mennyi különböző arca van a tájnak: A
Mezőföld termékeny síksága meredek löszfalakban éri el a
Duna vonalát. A löszdombok - még ha nem is magasak, mégis
valóban markánsan, "hegy"-ként, ahogy a szekszárdiak
mondják, emelkednek, s aztán a Dunáig az ártér síkja
következik. A Duna pedig nem egyszerűen egy rohanó-sodró
folyam, hanem a síkvidéken ezer ágra oszló, az erdők lábánál
lomhán folydogáló víztömeg. Ezen a tájon egyszerre terem a
búza, a bor és hal, így adva évszázadok óta megélhetést a
Sárköz népének.
Megélhetést??? Gazdagságot!!! Igaz,
kemény munka árán, hiszen a Föld nem adja ingyen a
gyümölcsét, de a sárköziek nagyon szépen meg tudtak élni az
állattartásból, növénytermesztésből, fokgazdálkodásból. Csak
a föld volt kevés! Vigyázni is kellett, ne osztódjon sokfelé
a birtok... Meg is jelent a rémisztő egykézés... S akik
meggazdagodtak egyre díszesebben éltek: gyönyörű népviselet,
a cifra ruhák, a hatalmas lakodalmak szolgálták, hogy a
lányok jól házasodjanak, s a két fiatal családjának birtoka
összeolvadhasson.
A paraszti világról, a sok szépségről
és az árnyoldalakról sokat hallottunk. Bözsi néni több
száz baba segítségével mutatta be nekünk a sárközi
hétköznapokat és ünnepeket, de voltunk halászházban és
módos paraszt portán is, így az életforma tárgyi kereteit is
megismerhettük.
De nem csak a falvakat jártuk :
Tolna, Szekszárd, Mohács, Bátaszék mind-mind évezredes
történelmet hordoznak.
Már a rómaiak városokat építettek itt,
a Duna partján, s e városok, a korai Árpád-korban tovább
növekedtek. Cikádor monostora a kereszténység terjesztésének
fontos központja volt! A korai évszázadok mellett 19.
század, az ipari forradalom hozott új lendületet: gyönyörű
középületek hirdetik e városok akkori jelentőségét, és az
akkoriban fellendített gazdaság a mai napig tartogat
élményt, hiszen a Bezerédj Pál által létrehozott
Selyemgombolyító örökségeként ma a Selyemgyár múzeumával
ismerkedhettünk, míg a hétköznapok viselete, a kékfestő is új
reneszánszát éli.
Mohács városa újabb érdekességekkel
várt: a híres fekete kerámia, és a sokác hagyomány, a
busómaszk készítés rejtelmeibe is betekintettünk!
A városok és falvak persze a táj
ölelésében települtek: európa legnagyobb ártéri erdeje
Gemenctől Béda-Karapancsáig övezi a Duna folyását.
E tájjal, értékeivel, s a tájból élő
ember hagyományaival - a fokgazdálkodással, a halászattal -
is testközelből ismerkedtünk a programunk során.
És ahol van hal, vad és bor, ahol
kenyér és lángos sül a kemencében... ott csak jóket lehet
enni. Volt sok eszem-iszom,
igazi kis-farsangi jól-tartás! |
