A Zemplén – bár nem a legmagasabb a magyar hegyvidékek között, mégis – néha egészen kárpáti hangulatú. Csodás, hatalmas erdőségek, magas, vulkáni bércekre épült várak jellemzik.

A legtöbb hazai várunk a tatárjárás után épült, hiszen IV. Béla féltette az országot az újabb támadásoktól, és elrendelte – bármilyen nagy teher is a kővár építése – hogy fallal védett erősségek épüljenek. De Fűzér és Boldogkő vára nem ilyen!!! Ők már a korai Árpád-korban védték a Kárpát-medencét, így a legősibb várainkban csodálhattuk a gótika emlékeit és a régi köveket, no meg a csodás kilátást!

Regéc pedig, a novemberi ködben, a Rákócziak kincsét idézte. Az egykor csodás palota rejtette Thököly ezüst pénzeit, amely sokáig a Szabadságharc pénzügyi fedezetét adta. Még ma is vannak szerencsevadászok, akik az elásott értékeket keresgélik!

De ebbe a csodás környezetbe nem csak régi idők urai, hanem a 18-19. század gazdagjai is építkeztek: kastélyok idézik Károlyi-ak birtokain zajló életet. Fűzérradvány csodásan megújított parkjában és termeiben bepillantást nyertünk e főúri világba. S ha már szépen terített asztal, elegáns vacsorák… akkor irány Hollóháza, ahol a gyár történetével ismerkedtünk, sőt még festegettünk is, saját kézzel!

S a szép környezet, a vadregényes várak és gyönyörű kastélyok mellett a kultúra is körbelengte a hatalmas fák sárguló leveleit.

Hiszen ebben a környezetben élt – Széphalmon - Kazinczy Ferenc, s ebből a csendből táplálkozott az a pezsgés, amelyet kultúraformáló tevékenységével a magyar irodalom és nyelv területén okozott. És itt, Göncön élt Károli Gáspár, aki befelé forduló szomorúságában Istenhez közeledett azzal, hogy – először a történelemben – a teljes Bibliát eredeti nyelvekből magyarra fordította. A kislegény Szenczi Molnár Albert pedig boldogan szaladt a kézirat elkészült lapjaival egész Vizsolyig, hogy ott, szemben az ősi templommal, Mantskovits Bálint Uram nyomdájában kinyomtassák. Megismerkedtünk a történettel, a háttérrel, a helyszínekkel, s a vezetések és előadások révén a történelmi szereplőkkel!