Ezen a hétvégén mindenhol zuhogott, csak ott nem, ahol épp mi kirándultunk. De amint beültünk a kocsiba, rögtön dézsából öntötték az esőt.

A madárles békéje, a virágzó Tisza-tó, a berregő ladik, a lágy napsütés fantasztikus hangulatot teremtett. S bár rá kellett jönnünk, hogy a madár fotózás a mi szintünkön „itt volt a madár” című képeket eredményez, zsigereinkben hoztuk haza az illatokat, fényeket, nyugalmat.

Este, miután csúnyán bevacsoráztunk, leterítettük a pokrócokat, hogy vízszintesben pihenjük ki a napot. A pokrócok pedig egyre közelebb húzódtak, s végül együtt néztük a Tejutat egész késő éjszakáig.

Tiszafüreden rá kellett döbbennünk, hogy Miska-kancsót egyáltalán nem könnyű készíteni. Hívjuk talán – jóindulattal - csálé hamutartóknak, amiket mi korongoztunk.