Ezen a hétvégén mindenhol zuhogott, csak
ott nem, ahol épp mi kirándultunk. De amint beültünk a
kocsiba, rögtön dézsából öntötték az esőt.
A madárles békéje, a virágzó Tisza-tó, a
berregő ladik, a lágy napsütés fantasztikus hangulatot
teremtett. S bár rá kellett jönnünk, hogy a madár fotózás a
mi szintünkön „itt volt a madár” című képeket eredményez,
zsigereinkben hoztuk haza az illatokat, fényeket, nyugalmat.
Este, miután csúnyán bevacsoráztunk,
leterítettük a pokrócokat, hogy vízszintesben pihenjük ki a
napot. A pokrócok pedig egyre közelebb húzódtak, s végül
együtt néztük a Tejutat egész késő éjszakáig.
Tiszafüreden rá kellett döbbennünk, hogy
Miska-kancsót egyáltalán nem könnyű készíteni. Hívjuk talán
– jóindulattal - csálé hamutartóknak, amiket mi
korongoztunk.
|