Képzeljetek el tíz őrült országjárót, amint a reménytelenül szakadó esőben azon drukkol, hogy délutánra legalább annyira kitisztuljon az idő, hogy a madarak előbújjanak.

Nos, eső ide vagy oda, mi bizony végigjártunk mindent: vacogva néztük a Velencei-tó panorámáját a Meleg-hegyről, lelkiismeretesen megnéztük a térképezési alappontot Nadapon, és elmentünk a sukorói tájházba is.

Az ingókövekhez vezető túrát sajnos le kellett rövidítenünk – helyette inkább ettünk egy jót az étteremben.

Pákozdon részünk volt egy kis terepasztalos csatában, majd irány a madárles!

Szerencsére a gyűrűző állomáson sikerült madarat fogni, így gyerekek és felnőttek egyaránt lélegzetvisszafojtva figyeltük, milyen madárkák kerülnek elő az aprócska zsákokból. Persze ahol ennyi gyerek van, ott komoly megbeszélések tárgya, hogy melyik madarat ki engedje el...