Kedves Mindenki!
Hol is ünnepelhetnénk méltóbban a Karácsonyt, mi
országjárók, a „Fedezd fel Magyarországot Klub” tagjai, mint
egy olyan helyen, amely reprezentálja az eltelt 1100 év
építőművészet-történetét, bájos makettként bemutatja az
egyes korszakokra jellemző épületeket.
A Vajdahunyad vára egy olyan kort idéz, amikor a
Kiegyezésben stabilizálódott történelem békét, nyugalmat
biztosított, s végre nem külső ellenségekkel kellett
szembenézni, de a politikusok, a művészek, s az egyszerű
emberek mind önmaguk, önmagunk felé fordulhattak.
A XIX. század vége a Honfoglalás ezer éves évfordulójának
ünneplési lázában, saját történelmünk éltetésének jegyében
telt. Mondhatnánk tán, önámítás volt a győztes csatáktól nem
látni a vesztett háborúkat, vagy ezer év magyarságáról
beszélni egy olyan országban, amelyben néhány évtizede még a
magyar nyelv művelésért is küzdeni kellett, de mégis a
Millenniumi ünnepségekre való készülődés egy erős nemzet
dicső 1000 évét hitette el magával.
S ez az eufória csodálatos teljesítmények energiaforrása
lett.
Ebben a korban született maga Budapest, egy új világváros,
immár nem a fejletlen keleti országrész poros fővárosa,
hanem a császári Béccsel vetélkedő, duzzadó, élénken fejlődő
metropolisz. Máig csodálatot keltő új épületek, sőt új
városrészek épültek.
Ez hely, a Városliget, 1896-ban az ország közepe volt!
Itt álltak a nagyszerű múltat és az ígéretes jövővel
kecsegtető jelent bemutató Ezredévi kiállítás pavilonjai.
A mai Szépművészeti Múzeum helyén álló rotundában a sok
százezer érdeklődő honfitárs megtekinthette a Magyarok
bejövetelét ábrázoló hatalmas Feszty körképet, a
Műcsarnokban pedig további történelmi festmények, a
historikus festészet megannyi alkotása idézte fel a
Honfoglalás óta eltelt évszázadokat.
A Városligeti-tó hídján átkelve a századvég hihetetlen
gazdasági fejlődését bemutató pavilonok egész városkája
sorakozott.
A Vajdahunyad vára eredetileg erre az alkalomra épült. Alpár
Ignác Magyarország építészettörténetét igyekezett bemutatni,
amikor a „Történelmi főcsoport” épületcsokrát tervezte.
Végigkísérhetjük a letűnt korokat… láthatunk itt román kori
templomot, a földiből az égi létbe vezető bélletes
kapuzattal; a kolostorok elmélyült csendjét idéző gyönyörű
kerengőt; megjelennek a névadó, az eredeti Vajdahunyad vára
egyes részletei; a szepescsütörtökhelyi Zápolya-kápolna
kicsinyített mása a mennyország felé törő gótikát idézi fel;
de megjelenik Mátyás és Beatrix jól ismert profilja, hogy a
török hódoltság miatt derékba tört magyar reneszánszra
emlékeztessen, s gyönyörű kastélyként emelkedik a barokk kor
számos szép emlékét reprezentáló épülettömb.
Középen pedig ott ül Anonymus, a Gesta Hungarorum írója…
milyen furcsa: mi nem tudjuk pontosan, ki is volt ő, de
művével ő mutatja meg egy egész nemzetnek története
gyökereit…
Nos, ebben a környezetben otthon érezhetjük magunkat.
Mert nem csak szép…., nem csak romantikus…., de úgy, ahogy
összefoglalja egy ország művészettörténetét, számunkra talán
országjáró kirándulásaink összegzője is lehet.
Ezért választottam ezt a helyet.
A Karácsonyt pedig – ahogy már írtam - szép alkalomnak
éreztem, hogy ne csak a programokra jellemző kisebb
csoportokban, de végre sokan, EGYÜTT lehessünk.
Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek! Hogy együtt
ünnepelhetünk! Hogy találkozhatunk!
A sok programmal teli, sokszor rohanós kirándulás
után, a sok előadás és közös beszélgetés után az ünnep
hangulatához illően legyünk együtt a hallgatásban!
Mert a templomi orgonaszó egyszerre zene, amely betölti a
teret, ugyanakkor csend, amit a hallgatásakor magunkban
érezhetünk.
A következő percekben Varga Petra orgonaművésznő játszik
nekünk.
1.
Az első mű, Cézár Frank romantikus Pastorale-ja máris a
Karácsony este gyertyafényéhez repít minket.
Pastorale…pásztorjáték.
Jézus születésekor az angyalok kórusa a pásztoroknak, a
tiszta szívű, hittel teli embereknek adja hírül a Megváltó
születését. A Betlehemi csillag nekik mutatja meg az utat a
Kisdedhez.
A Pastorale zenei világában a pásztorok hangszereinek (síp,
duda) hangzása idéződik fel.
(….)
2.
A következőkben karácsonyi dallamok idézik az ünnepet.
Köztük felcsendül a Csendes éj, a világ talán legismertebb
karácsonyi melódiája.
Joseph Mohr az 1810-es évek végén írta a „Stille Nacht” című
verset, Franz Xaver Gruber néhány évvel később komponálta a
jól ismert dallamot.
Ez alkalommal Gergely Ferenc feldolgozását halljuk.
(….)
3.
A 2006-os év a magyar zene világhírű géniusza, Bartók Béla
születésének 125., egyben a Kodály Zoltánnal tett
népdalgyűjtő körút 100. évfordulója. E két esemény emléke
ihlette - nem csak magyar viszonylatban, de az Unesco által
elismert módon, világszerte – a „Nemzetközi Bartók Év”
létrejöttét.
Ha szeretnénk felfedezni Magyarországot, a zenei kirándulás
is fontos területeket tárhat fel…
„Talán még születik egyszer az a magyar muzsikus, aki
megtalálja népének igazi hangját!” sóhajtotta Liszt Ferenc,
s vágya teljesült. Bartók és Kodály életműve a kis magyar
falvak népzenéjét megörökítette az egész világ számára.
„… bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges
legyen az a forrás!” - vallotta Bartók.
Pályájának első éveiben nagyban hatottak rá a cigányzenéből
ismert népies műdalok és a verbunkos zene.
1904-ben azonban igazi, „tiszta forrásból” csordogáló dallam
változtatott zeneszemléletén:
Az ifjú zeneszerző és zongoraművész, a budapesti
Zeneakadémia végzettje, a Gömör megyei Gerlicepusztára
vonult vissza gyakorolni és komponálni. Egy ugyanott nyaraló
budapesti családnak volt egy székely cselédje, Dósa Lidi,
aki szívesen énekelgetett a gondjára bízott gyermekeknek.
Bartók felfigyelt rá, és hét – vagy annál több – dalát
lekottázta. Ezek a legkorábbi Bartók-gyűjtötte népdalok.
Később, megismerkedve Kodály Zoltánnal, tudatosan fordult a
népzene kutatása felé. 1907-ben Székelyföldön járt, ahol –
ahogy írta – „népzenei tündérországgal” találkozott.
„Megtaláltam a székely népdaltípusokat, amiről nem hittem,
hogy léteznek“ – lelkesedett, az ereszkedő szerkezetű,
pentaton hangrendszerű dallamkincs felfedezésekor.
Amint hazaért, Bartók egy zongoraminiatűrben állított örök
emléket a Székelyföldnek: ez az „Este a Székelyeknél”.
Hallgassuk meg!
(….)
4.
Lehetetlen, hogy karácsonyi orgonakoncert a barokk zene
nagymestere, Johann Sebastian Bach műve nélkül hangozzon el.
A német „Bach” szó magyarul patakot jelent. Beethoven mondta
róla: „Nem pataknak, inkább tengernek kéne hívni.”
Zenéje olyan hangzást teremt, melybe ringatózva az élet örök
kérdéseiről kapunk üzenetet.
Hallgassunk meg egy, az ünnep hangulatához illő Pastorale-t
négy tételben.
(….)
5.
Végül, a közös ünneplés kifejezőjeként, énekeljük el együtt
a Mennyből az Angyalt!
A szöveget megtaláljátok a padokra, székekre helyezett
műsor-lapocskán.
(….)
Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek! Hogy együtt
ünnepelhetünk! Hogy találkozhatunk!
Sokszor elmondtam már, a Fedezd fel Magyarországot Klub-ot a
programok résztvevőinek érdeklődése tartja fenn. Tudjátok,
azt szoktam írni az emlékeztető levelekben: „ Köszönöm az
érdeklődő részvételeteket!” És higgyétek el, ez nem
valamilyen száraz közhely, hanem újra és újra ezt gondolom,
így érzem.
A mostani alkalommal pedig külön köszönöm Varga Petra
művésznőnek a nagyszerű közreműködést.
És – Csilla, Móni, Miki, Attila és mindenki, aki részt vett
a lebonyolításban - köszönöm a sok segítséget!
Nektek pedig köszönöm, hogy sok-sok cipősdobozzal
hozzájárultatok a „10.000 gyermek Karácsonya” akcióhoz, s
így nem csak magunkra gondoltunk, de másoknak is örömet
okozhattunk!
A jövőben is sok érdekes programmal, régi kedvencekkel és
nagyszerű új felfedezni valókkal várlak.
Az első negyedév programjait tartalmazó meghívót hamarosan
küldöm, de lehet, hogy még találkozunk, hiszen az Óévet
együtt búcsúztatjuk egy pilisi kirándulás keretében
(december 30.), az új évet pedig együtt köszöntjük a Törley
pezsgőgyár meglátogatásakor (január 6.)
De addig békés, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!!!!