A történelmi
Magyarország legrégebbi, ma is élő művésztelepét 1895-ben
alapította Hollósy Simon, a müncheni akadémia tanára, a
kor kiemelkedő festőművésze. Megejtően szép vidéket, az
erdélyi Máramaros megye szívében, a Zazar folyó partján
fekvő Nagybányát választotta helyszínül, hogy meghonosítsa
nálunk a szabadban festés művészetét. Hamarosan nem kisebb
egyéniségek csatlakoztak hozzá, mint Ferenczy Károly,
Réti István, Thorma János, Tornyai János.
A következő nemzedék nagyjai, a párizsi iskolázottságú
neósok is festészetünk élvonalába tartoznak: Csók István,
Czóbel Béla, Czigány Dezső, Tihanyi Lajos vásznai vitték
tovább az immár iskolává nemesedett nagybányai hagyományt.
Az előadás során Csilla bemutatta az elmúlt száz évben
Nagybányán alkotó művészek egyéni és közös eredményeit,
különös tekintettel a XX. század első felére.
Sőt, készült néhány hamisítatlan
hamisítvány is...