Világvárosunk születése: A szecessziós Budapest

 (2006. március 24.)

A XIX. században Pest-Buda óriási növekedésen, fejlődésen ment keresztül. Az egységesen megépített klasszicista várost gyönyörű historizáló, romantikus épületek díszítették.

Miközben a művészek legtöbbje a millennium lázában égve 1000 éves történelmünk dicsőségét énekelte meg épületben, szoborban,festményben egyaránt, néhányan a magyarság igazi stílusát, saját, csak ránk jellemző formai világát keresték.

 

Lechner Ödön a népművészetben, s így áttételesen keleti múltunkban, találta meg a saját - és az általa nemzetinek tartott - hangot. Csodálatos épületei (Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, Postatakarékpénztár, Kőbányai templom, Kecskeméti városháza, ...) mind anyagfelhasználásukban, mind forma-, motívum- és színvilágukban különlegesek.

Kós Károly az erdélyi népi építészetben látta meg  gyökereinket, s a kalotaszegi parasztházakat és bájos templomokat idéző művei a "nemzeti otthon" jóleső melegségét sugározzák.

 

Az általuk és követőik (Komor Marcell, Jakab Dezső, Korb Flóris, Griergl Kálmán, Quittner Zsigmond, Árkay Aladár, Toroczkai Wigand Ede, és még sokak) által alkotott épületek, illetve a stílus újfajta kifejezésvilágát idéző művészeti és iparművészeti alkotások külföldi érdeklődők ezreit vonzzák hozzánk.

 

Előadásommal szerettem volna felhívni a figyelmünket erre szépséges nemzeti kincsre, a magyar szecesszióra.