A
Vend-vidék mindössze néhány település az
osztrák-magyar-szlovén hármashatár szegletében.
Igaz, ezt a területet sokan az Őrséggel együtt értve
említik, mégis, ahogy a szereken átutazunk, amint felbukkan
Apátistvánfalva templomtornya, érezzük, hogy egy egészen
új világba érkeztünk.
A vizenyős völgyekből kiemelkedő dombokon bokrokban
helyezkednek el a házak, s a jelentős szintkülönbségekkel
hullámzó, dimbes-dombos táj érintetlen erdői egész
szorosan ölelik a látogatót. S ezek a dombok - nem
ismerve az országhatárokat - három ország "csücskeiben"
adnak otthont az itt élő ősi népcsoportnak, a vendeknek.
Sajátos építészet, a természettel együtt élő ember
mesterségeinek szép emlékei várják az ide látogatót.
De ne számítsunk világraszóló, kitáblázott és hatalmas
parkolókkal ellátott nevezetességekre. A táj maga teremti
meg azt a hangulatot, amelyben csendben, áhitattal
örülünk a réten nyíló tavaszi virágok szépségének, egy láptó
értékeinek, egy méhes zümmögésének és szó szerint mézédes
termésének...