Pünkösd a Vendvidéken (2007. május 26-27-28)

A Vend-vidék mindössze néhány település az osztrák-magyar-szlovén hármashatár szegletében.

Igaz, ezt a területet sokan az Őrséggel együtt értve említik, mégis, ahogy a szereken átutazunk, amint felbukkan Apátistvánfalva templomtornya, érezzük, hogy egy egészen új világba érkeztünk.

A vizenyős völgyekből kiemelkedő dombokon bokrokban helyezkednek el a házak, s a jelentős szintkülönbségekkel hullámzó, dimbes-dombos táj érintetlen erdői egész szorosan ölelik a látogatót. S ezek a dombok - nem ismerve az országhatárokat - három ország "csücskeiben" adnak otthont az itt élő ősi népcsoportnak, a vendeknek.

 

Sajátos építészet, a természettel együtt élő ember mesterségeinek szép emlékei várják az ide látogatót.

De ne számítsunk világraszóló, kitáblázott és hatalmas parkolókkal ellátott nevezetességekre. A táj maga teremti meg azt a hangulatot, amelyben csendben, áhitattal örülünk a réten nyíló tavaszi virágok szépségének, egy láptó értékeinek, egy méhes zümmögésének és szó szerint mézédes termésének...

 

Élményeink dióhéjban, a képek tükrében:

Szép, nagy csapattal és végtelen hosszú konvojjal vágtunk neki a Vendvidék felfedezésének.

Megismerkedtünk a tájjal, a természeti szépségekkel, értékekkel...

... és körbejártuk a három országhoz szakadt terület kulturális látnivalóit.
Apró, régi házak, egyszerűségükben is megkapó, bájos haranglábak vártak minket.
Aquila János, a középkori templomfestő munkáit immár nem csak Veleméren, de Nagytótlakon és Bántornyán is megcsodáltuk.
   
Szlovéniai szomszédolásunk során eljutottunk a bájos kisvárosba, Lendvára is.

Barangolásunk során eljutottunk...

méhesbe, sajtmanufaktúrába, és habán keramikushoz is.
   

Nagyszerű élmény volt, sokat gazdagodtunk!

Máskor is szeretettel várok mindenkit!

Üdvözlettel:

Szabó Judit