A Balatontól délre, a Somogyi-dombságon hullámos táján vezet  az út az erdőkben egyik leggazdagabb kistájunk, a Zselic felé.

Miután megtekintettük a két nagyváros nevezetességeit: a "festők városa"-ként tisztelt Kaposvárott magunkba szívtuk Rippl-Rónai szellemét, Dombóváron pedig megtekintettük a Kossuth térnek eredetileg nevet adó Kossuth szoborcsoportot, elmerültünk a táj apró látnivalói közt:

A cári festőművész, Zichy Mihály kúriájában gyönyörű képek, az andocsi templomban az öltöztetős Mária szobor több száz ruhája, Szennán gyönyörű festett fakazettás református templom, fafaragó művészeknél pedig a táj adta anyag, a fa megmunkálásának gyönyörű példái vártak.

De voltunk Ibafán is, ahol az ibafai papnak fapipája van...

Az erdő világával szarvaslesen és tavaszi virágnéző kiránduláson ismerkedtünk.

S persze nem csak a tájjal, de sok nagyszerű emberrel is találkoztunk, régmúlt idő elevenedett meg az ország egyik legbájosabb skanzenjében, az Europa Nostra díjas Szennán, és voltunk bemutató farmon is, hogy az egészséges falusi levegőt magunkba szívjuk.

Még messzebbre vezető időutazást jelentett Szent László Apátsága és egy árpádkori őskohó.

 

A vidám, érdeklődő csapatot nem riasztotta el a ömlő eső és az óriáspelyhekben hulló hó sem! Lelkesedésünkért cserébe azt kaptuk, hogy mindig pont akkor állt el a csapadék, amikor szabadtéri programunk volt!