|
"A Fény
temploma" - tartják a veleméri templomról, s valóban, az apró,
árpád-kori épület girbe-gurbának ható falai, vékony ablakai, enyészettől
megmentett falai nem annyira a precíz építőmester vonalzója mentén, de sokkal inkább az
egyházi év adott napjaiban-óráiban besütő napfény által rajzolódtak meg.
Misztikusan tűnik fel a Fénylény Szent György hajnalán, hogy
bevilágítson a szentélybe, majd egy időre eltűnve újra megjelenjen, s a
hajó ablakain át rajzoljon kísérteties pásztát, kijelölve a templom
falait, a szakrális tér határait.
A Fényt
évezredek óta a Jóval azonosítjuk, miközben ösztönösen félünk a Sötét
oldaltól.
Mélyen
gyökerező, a kultúránkba ivódott dolog ez, melynek gyökere a Bibliában
is megfogalmazásra kerül: "S látá Isten, hogy jó a világosság."
A
templomba beszűrődő - beáradó fény az isteni jelenlét szimbóluma, a
szakrális üzenet legfőbb kifejező motívuma. Sőt, ha eddig úgy
gondolkodtunk volna, hogy a templom szent terét a falak választják el a
külvilágtól, akkor most pontosíthatjuk az épület jelentőségét, hiszen
inkább csak eszköz arra, hogy a Fentről áradó Fény célzottan, a hívek
számára értelmezhető valóságban jelenjen meg.
Kirándulásunk legfőbb célja az volt, hogy lássuk a Fénylényt Veleméren, és
részesei legyünk annak a borzongató érzésnek, ahogy a fentebb írtak
valóban megtörténnek.
Ugyanakkor sok más árpád-kori templom meglátogatása révén képet kaptunk
arról, hogyan vált a templomépítészet legfőbb meghatározójává a Fény
üzenetének megragadása.
S ha
már megcsodáltuk Aquila János freskóit Veleméren, megnéztük a többi
templomot is (Szlovéniában), amelyet ő festett ki a 14. században!
Bár
programunk keretét az őrségi táj adja, s persze nem marad ki a biosajt,
a mézes pálinka és a dödölle sem, mégsem Őrség túráról volt szó!
Sokkal
inkább egy továbblépésről, amelynek keretében egy kisebb témát jártunk
körül példás részletességgel.
Élményeink képekben:
|
