|
A Lánchíd
megépültével vált Pest és Buda Budapestté! A máig csodált
szépségű híd jelentette az első állandó átkelési helyet a
Dunán.
Micsoda technikai
bravúr! Széchenyi István víziója nyomán, a régi Hammersmith-i
híd mintájára, William Thierney Clark tervei
alapján épült a híd a pesti nép legnagyobb ámulatára - és
gáncsoskodásai közepette...
"Az ördöggel
lévén czimboraságban – a Rócsing zsidó vót, aki pokoli
kohójában Bécsben verte nekik az arany pénzeket ..."
mondták, mert valószínűleg nem értették, amit Széchenyi
István tudva tudott, hogy az állandó híd a letéteményese az
ország fővárosa további fejlődésének.
Érthető persze a
felháborodás, hiszen joggal gondolhatták, hogy "jó vót az a
régi promenád", tudniillik a hajóhíd, ahol Nepomuki Szent
János oltalmában ringatózhatott át a pesti párocska, ha épp
tabáni borocskára vágyott.
Azt is könnyen
elképzelhetjük, milyen gyanakvással tekintettek a város
polgárai az "ángilus emberre", aki egy Vidra nevű kicsi hajó
és egy búvárharang (ki hallott már ilyet!) segítségével
kísértette az ördögöt a Duna fenekén.
És hát a zaj! Két
álló évig verték a szlavón vörösfenyő oszlopokat a Duna
medrébe kora reggeltől késő estig, s nehéz hinnem, hogy az
érthető lelkesedésen túl, egy idő után e hang nem kergette
az őrületbe a Rakpiacot övező csodálatos klasszicista
palotasor gazdag lakóit.
De végül - igen kalandosan - elkészült a híd, s a hídvám
révén egyszerű dunai átkelőhelyből hirtelen a feudalizmusból
itt maradt, rozsdásodó láncokat levetni vágyó - döntően
vidékről, paraszti sorból pestivé vált - polgárság
"szabadság és egyenlőség" szimbólumává vált.
A Lánchíd megépülésével Kelet és Nyugat végre
összekapcsolódott, a főváros pedig - ha még nem is
"Budapest", de legalább is - PestBuda lett.
S hogy milyen módon változtatta meg a város szerkezetét az
új híd, arról sétánk elején meséltem.
Aztán pedig megismerkedtünk a Hídmesterrel, akinek már az
apja is Hídmester volt, és akinek a kislánya sem babásat
játszott, hanem "hídmestereset", méghozzá az Alagút
bejáratánál lévő hídmesteri lakás apró, romantikus
kertjében. És ha
eddig valaki azt hitte volna, hogy a "Lánchíd", az csak egy
amolyan "szó", akkor odalent, 20 méter mélyen, a Duna alatt,
ahol a mozgó hídtest kísértetiesen recsegteti az acél
kötegeket, nos ott, a lánckamrában saját szemével láthatta, hogy valóban láncok tartják a Lánchidat.
|
