1851. London...
1855. Párizs... 1862. London... 1867. Párizs... 1873.
Bécs... 1876. Philadelphia... 1878. Párizs... 1893.
Chicago... 1900... Párizs.... és még folytathatnák egészen a
2000. év hannoveri világkiállításáig a sort!
150 év
fejlődésének tükrei e szépséges kirakatok, ahol nem csak a
nemzetek ipari vívmányai, de művészeti kincseik és
tudományos eredményeik is bemutatást kapnak. A
Világkiállítási megjelenés mindig az országról készített
pillanatkép - olyan, mint amikor ünneplőbe öltözve pózolunk
a fényképésznél, hogy örök emlékül őrizzük aktuális énünket,
szépségünket.
S ha
visszatekintünk, a Világkiállítások tükrében a fejlődés szép
képeskönyvét lapozgathatjuk, s benne rácsodálkozhatunk
hazánk - lám-lám, már akkor is - világhírű értékeire!
Gondoljuk csak
meg, mi mindent adtunk a nagyvilágnak?
Az első számú
Hungaricum, a Herendi Porcelán diadalmenete már 1851-ben, a
Londoni Világkiállításon elindult, s a későbbiekben több
fejezetben ívelt tovább. A magyar népművészet kincsei közül
"egy magyar ruhanemű(...), mely szűrnek neveztetik", szintén
azóta híres a világban. De a Világkiállítások jelentették a
bemutatkozás lehetőségét a magyar szőlőfajtáknak, a borok
királyának, a Tokajinak, a pezsgőnek, az Unicumnak,
ásványvizeinknek, vagy épp a Bakony 80 fafajának
felhasználásával készített, gyönyörű intarziás zirci
könyvtárberendezésnek, a halasi csipkének, a Zsolnay
porcelánnak, a zlatnói irizáló üvegeknek, vagy a magyar
szecesszió iparművészeti remekeinek...
És persze maguk a
magyar pavilonok hű tükrei az ország aktuális
értékrendszerének, hiszen a termékeken kívül bemutatásra
került - az adott kor szellemét leképezve - az oktatási
rendszerünk fejlődése, vagy épp a pesti Nagykörút rendezési
terve.
Festőink,
szobrászaink kiállításról kiállításra csodás művekkel
készültek, s hirdették kultúránk, művészetünk magas
színvonalát, ugyanakkor történelmi témáik révén be is
mutatták országunk énképét.
A pavilonok
épületei legtöbbször a magyar építészet értékeit idézték,
így kerülhetett balatonfelvidéki ház Bécsbe, vagy a
Vajdahunyad várát idéző - az egyébként szintén kiállításra,
az Ezredévi Kiállításra épült épületre emlékeztető -
pavilonsor a Szajna partjára. És képzeljük csak el Fadrusz
János - ma Kolozsvárott látható - Mátyás szobrát, vagy a
Hősök tere Millenniumi oszlopa tetején széllel dacoló
Gábriel arkangyalt, de akár a gyönyörű, régi Erzsébet-híd
makettjét, mint kiállítási tárgyat. Az lehetett ám a tárlat!
S mindehhez a
Kugler (mignon) íze, s a magyar cigányzenészek muzsikája!
Múltidéző korképet
kaptunk,
ugyanakkor 150 év országimázs-tanulmányát ismerhettük meg a
"Világkiállító magyarok" című könyv szerzője, Gál Vilmos
történész-szakmuzeológus előadásában!!!
|