VILÁGKIÁLLÍTÁSOK - MAGYAR SIKEREK

 

1851. London... 1855. Párizs... 1862. London... 1867. Párizs... 1873. Bécs... 1876. Philadelphia... 1878. Párizs... 1893. Chicago... 1900... Párizs.... és még folytathatnák egészen a 2000. év hannoveri világkiállításáig a sort!

150 év fejlődésének tükrei e szépséges kirakatok, ahol nem csak a nemzetek ipari vívmányai, de művészeti kincseik és tudományos eredményeik is bemutatást kapnak. A Világkiállítási megjelenés mindig az országról készített pillanatkép - olyan, mint amikor ünneplőbe öltözve pózolunk a fényképésznél, hogy örök emlékül őrizzük aktuális énünket, szépségünket.

S ha visszatekintünk, a Világkiállítások tükrében a fejlődés szép képeskönyvét lapozgathatjuk, s benne rácsodálkozhatunk hazánk - lám-lám, már akkor is - világhírű értékeire!

Gondoljuk csak meg, mi mindent adtunk a nagyvilágnak?

Az első számú Hungaricum, a Herendi Porcelán diadalmenete már 1851-ben, a Londoni Világkiállításon elindult, s a későbbiekben több fejezetben ívelt tovább. A magyar népművészet kincsei közül "egy magyar ruhanemű(...), mely szűrnek neveztetik", szintén azóta híres a világban. De a Világkiállítások jelentették a bemutatkozás lehetőségét a magyar szőlőfajtáknak, a borok királyának, a Tokajinak, a pezsgőnek, az Unicumnak, ásványvizeinknek, vagy épp a Bakony 80 fafajának felhasználásával készített, gyönyörű intarziás zirci könyvtárberendezésnek, a halasi csipkének, a Zsolnay porcelánnak, a zlatnói irizáló üvegeknek, vagy a magyar szecesszió iparművészeti remekeinek...

 

És persze maguk a magyar pavilonok hű tükrei az ország aktuális értékrendszerének, hiszen a termékeken kívül bemutatásra került - az adott kor szellemét leképezve - az oktatási rendszerünk fejlődése, vagy épp a pesti Nagykörút rendezési terve.

Festőink, szobrászaink kiállításról kiállításra csodás művekkel készültek, s hirdették kultúránk, művészetünk magas színvonalát, ugyanakkor történelmi témáik révén be is mutatták országunk énképét.

 

A pavilonok épületei legtöbbször a magyar építészet értékeit idézték, így kerülhetett balatonfelvidéki ház Bécsbe, vagy a Vajdahunyad várát idéző - az egyébként szintén kiállításra, az Ezredévi Kiállításra épült épületre emlékeztető - pavilonsor a Szajna partjára. És képzeljük csak el Fadrusz János - ma Kolozsvárott látható - Mátyás szobrát, vagy a Hősök tere Millenniumi oszlopa tetején széllel dacoló Gábriel arkangyalt, de akár a gyönyörű, régi Erzsébet-híd makettjét, mint kiállítási tárgyat. Az lehetett ám a tárlat!

 

S mindehhez a Kugler (mignon) íze, s a magyar cigányzenészek muzsikája!

 

Múltidéző korképet kaptunk, ugyanakkor 150 év országimázs-tanulmányát ismerhettük meg a "Világkiállító magyarok" című könyv szerzője, Gál Vilmos történész-szakmuzeológus előadásában!!!

 

                 

A "Kárpát-medence kincsei" előadássorozat megrendezését a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány pályázatán nyert 70.000.-Ft összegű támogatással is segíti. Az összeg az előadók tiszteletdíjának egy részét fedezi.

 

Ha bármi kérdésed van, írj, örömmel válaszolok!

Mindenkit szeretettel várok!

Szabó Judit

info@explorehungary.hu