Kolostorok kincsei: Zirc, a Bakony szíve

(2010. október 23.)

A ciszterci szerzetesek elvonulva a világ zajától, erdők mélyén, hűs patakok partján alapították kolostoraikat, hogy az általuk épített falak között éljék Istennek szentelt életüket.

Így volt ez 1182-ben is, amikor III. Béla királyunk a Bakony rengetében területet adott a cisztercieknek.

Aztán teltek-múltak az évszázadok, a kolostor köré város települt, s az erdőben bújó monostor ma már Zirc központját alkotja.

Az egykori csendre és elvonultságra a Zirci Arborétum fái emlékeztetnek, a hajdan volt hatalmas gótikus templom emlékét pedig mindössze egy gótikus pillér-maradvány őrzi.

A később átépített barokk apátsági templom gyönyörű freskói és a klasszicista rendház intarziával ékes műemlék könyvtára kárpótol a régmúlt idők veszteségeiért.

 

Zirci látogatásunk során ezekkel az értékekkel ismerkedtünk, és ha bakonyi kirándulásra nem is volt alkalom, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban megismertük az itteni élővilágot, s a természet mai képe mellett a jégkorszak óriásai, a mamutok is megelevenedtek.

 

A "Kolostorok kincsei" sorozatban különleges volt ez a kirándulás  is, hiszen a tartalmas nap végén egy csak nekünk szóló orgonakoncert erejéig pihentünk meg - testben és lélekben - az apátsági templomban.

 

S mint mindig, a látnivalókon túl a legnagyobb élményt az emberek jelentették:

Az múzeum igazgató hölgyelsöprő ereje , az arborétum nyugalmazott igazgatójának kaján mosolya, a könyvtárt bemutató pap szigora, az orgonaművész nyitottsága ... Jó találkozni ilyen emberekkel, hogy átérezzük, kik is teszik a dolgokat olyanná, amilyenek! 

 

Élményeink képekben:

  

A zirci ciszterci apátság épületegyüttese számtalan szép értékkel járul hozzá élő kulturális örökségünk gazdagságához.

És ne csak a nagy dolgokra gondoljunk. Szép apró részletek kísértek utunkon:

   

 

Az arborétum pedig igazi őszi sétával ajándékozott meg minket:

   

A nyugalmazott igazgató mindent mesélt, mindenre válaszolt, és mindenből képes volt finom humort kicsikarni:

   

A természet persze magával ragadott:

  

       

De várt a templom, és az orgonakarzat, melyet ezúttal nem csak lentről csodáltunk, de...

.... a csak nekünk szóló orgona-bemutatós orgonakoncertet odafent hallgattuk-néztük:

Járt a kéz és a láb, susogott a hangszer és áramlott a hang.

Aztán ifjú muzsikusunk, Robinik Peti is odaült, s megszólaltatta a sípokat:

Igazán szép nap volt!

 

Ha bármi kérdésed van, írj, örömmel válaszolok!

Mindenkit szeretettel várok!

Szabó Judit

info@explorehungary.hu