A pesti zsidó
negyed emblematikus helyszíne, a Dohány utca immár
nem csak a régi idők letűnt korszakait idézi, nem csak az
egykor itt élt közösség dolgos nyüzsgésétől hangos világ
pusztuló emlékeinek szomorú tárháza, de egy gyönyörű épület
újjászületése révén számomra városunk értékeinek sajátos zanzájaként a múltat tisztelő, abból táplálkozó, de a jövőbe
mutatva a mai kor emberét szolgáló attitűd jelképévé vált.
A Gamperl-féle
Vasfürdő ásványi anyagokban dús vize Budapest egyik
legnagyobb, világviszonylatban is jelentős értékét
csempészi abba a mesébe, amelynek első fejezetei már az
1820-as években megíródtak. A többszörös átépítés
évtizedeken át a folyamatos fejlődés epizódjaival színesíti
a mesét, s valahol, képeskönyvünk közepén, épp 1910-ben,
egy gyönyörű, bécsi szecessziós stílusú épület díszes
homlokzata, és szépséges részletei jelennek meg egy mindkét
oldalt betöltő festményen.
Aztán a
történelem sötét fellegeiből lesújtó viharok csaknem
megsemmisítik az épületet.
Írnám, hogy "még
szerencse", de nem, nem szerencse, hanem éppen hogy a szebb
jövőben hívő tudatos mentő munka, hogy Ráday Mihály a
80-as években fotókat készített az épület pusztuló
részeiről, s később, amikor a megmentő lovagok ebben a
mesében is célba értek, épp ezek a képek segítettek abban,
hogy Bor Ferenc művészettörténész és Vékony Péter
építész eredeti szépségében álmodhassák újra történetünk
Csipkerózsikáját.
És mint minden
mesében, a hősök végül itt is elnyerték méltó jutalmukat,
hiszen a beruházó tulajdonos, Mazen Al-Ramahi,
és a már említett szakemberek 2010-ben Podmaniczky-díjat
kaptak a Magyarország épített örökségének megóvása érdekében
végzett munkájukért.
A "Média
Építészeti Díja", az "Év szállodafejlesztése"
elismerés, vagy az épp a napokban megkapott "Worldhotels
Deluxe" minősítés pedig mind a megújulásban közreműködők
munkáját, mind a hosszú távú fenntarthatóságot biztosító
szálloda tevékenységét elismerik.
Látogatásunk
során az újjászületésről magától az építész tervezőtől,
Vékony Pétertől hallottunk, közben a finom kávé és a
répatorta mellett boldogan szemezgettük a franciadrazsét -
kedves gesztus ez minden magyar felé, aki volt gyerek -
aztán pedig nagy érdeklődéssel körbejártuk a szálloda
tereit.
|