A Kecskeméti kapu irányából a régi Városba érkezve az utcák
vonalvezetésén a középkori városszerkezet irányait
érzékelhetjük. Bár a szerves növekedés révén a városfalnak e
szakasza teljesen körbeépült, hiszen a házak
fecskefészekként tapadnak mindkét oldalról, néhány eldugott
helyen, a belső udvarokban feltáruló tűzfalak révén
érzékelhetjük, valóban ott húzódik az egykori határvonal.
A szűk utcák háztengerében mintegy fellélegezve jutunk el a
Károlyi-kert zöld szigetéhez, s a Wilfersheimek, a
Barkóczyak egykori birtokán, a Károlyiak által bővített,
átépített, és szépen díszített épületben csaphatott meg minket
a reformkori arisztokrata élet hangulata, szinte hallhattuk
Liszt zongorajátékát... és - a Petőfi Irodalmi Múzeum
gyűjteményének részeként - láthattuk Landerer és Heckenast
nyomdagépét...
|