Szőlődombi mese

 

Későre járt.

Elindult felfelé a kisházhoz.

A nap már nem égetett, de a száraz föld meleg levegőt lehelt felfelé.

 

Ahogy a sorok közt mendegélt, kezével néha simított egyet az oda hajló leveleken.

Egyszer a nagyapja azt mondta, a szőlőszemek mosolyognak, mikor az ember nem néz oda. Hirtelen visszanézett – régi szokás – de az apró bogyók gyorsabbak voltak nála, addigra újra hamvas ábrázattal fityegtek a fürtön. Ezen elmosolyodott. Na nem nagyon, csak épp hogy, a szája sarkával,  hogy a huncut gömböcök nehogy észrevegyék.

Ezen persze azok jót mosolyogtak.

 

Letelepedett, lábát felrakta, és hunyorogva nézett a tájra. A lemenő nap sugara arannyal átszőtt, élénk színeket, és hosszú árnyékokat rajzolt. Ilyenkor a legszebb a szőlő. A tőkék közt áthatoló fény kirajzolja a levél ereket, és a rövid időre áttetszővé váló lemezeken átsejlenek a fejlődő fürtök foltjai.

 

Kortyolt egyet a borból, és hirtelen egyszerre látta a mindennapok zajló világát, de előjött a múlt is, tolultak az emlékek, miközben gondolatai már a jövőn kattogtak. Fiaira gondolt. A Városban vannak. Az egyik ügyvéd lett. (Mindig rohan az a gyerek!)

A kisebbik borásznak tanul. Talán visszajön.

Talán. Visszajön!

Továbbviszi a nevet, a tudást, folytatja, amit elkezdtek az ükapák, s amit folytattak dédapák, nagyapák…. ők nem halnak meg soha. Tudásuk ott él a következő generációkban, beleívódik a szőlőbe, lelkük beköltözik a hordókba, s az aranysárga kortyokban benne van a család minden erőfeszítése, öröme, bánata, egész sorsa.

 

Ez az igazi örökkön örökké.

Ahogy a természet körbe forog, s a szőlő teszi, amit tennie kell, az embernek nincs más dolga, mint illeszkedni, simulni a tájba.

Nem kell rohanni. Mindennek megvan a maga ideje.

De mikor eljön az idő, tenni kell, amit tenni kell.

No. Tegyük el magunkat holnapra – gondolta.

A nyikorgó faajtót résnyire hagyta, hogy a macska be tudjon menni az éjszakai portya után.

A nyílás fényénél egy ideig még keringtek az éjjeli lepkék, aztán sötét lett és végtelen csend.

 

 

 

 

A szőlődombi meséket októberben együtt folytatjuk:

2011. október 1.

2011. október 8.

2011. október 15.

2011. október 22.

2011. október 29-30-31(-1)

 A Dél-Balatoni táj panorámás lankáin

 Mór-Neszmély, ahol az északi lejtők a legértékesebbek...

 Budafok: lenyűgöző pincerendszer - még nyitás előtt!

 Etyek: sajt, sonka, brandy, pálinka, pezsgő, és persze bor...

 Vulkánok és borok: találkozások a Balaton-felvidék csodás hegyein

 

Ha bármi kérdésed van, írj, örömmel válaszolok!

Mindenkit szeretettel várok!

Szabó Judit

info@explorehungary.hu