|
Az a bizonyos misztikum, amiről a
beveztőben írtam, itt az Epreskertben szinte tapinthatóan
lengi körbe az embert. Talán a természet kicsi foltja, itt a
beépült városban, talán a nagy fák, de szinte bizonyos, hogy
leginkább nagy művészeink emlékezete az, ami a tevaszi
szellővel körbesimogat minket. A régi művészvillák, a
megannyi szoboralkotás és a Józsefvárosi Kálvária megmentett
épülete adják a díszletet ahhoz az évszázados színjátékhoz,
amelyet valaha Stróbl kezdett el, de ma is zajlik a műtermek
falai között, néha a pincék mélyén...
Sétáltunk, meséltünk és látogattunk...
Kedves
helyi vezetőnk, Csilla felkészültsége és az én szemléletem
igazán összetett vezetést adtak.
|
