|
A világ
harmadikként - a londoni és a bécsi után - alapított
Iparművészeti Múzeuma szintén a Nagykörút közelében kapta
meg csodás palotáját. Ahogyan az iparművészet is a modern
kor vívmánya - hiszen a mindennapi tárgyak különleges
megformálásán keresztül a hétköznapokba hoz művészetet egy
elidegenedő, uniformizált világban -, úgy az épület is
grandiózus ötvözete a hagyományoknak és a haladásnak.
A monumentális
alaprajz és térszervezés a palota-építészet gyökereiből
táplálkozik. Az új szerkezeti anyag, az acél, korához képest
előremutató, modern épület kialakítását engedte. A
díszítmények pedig Lechner hitvallását, a magyar stílus
megteremtésének igényét jelenítik meg a homlokzaton és a
belső terekben. Zsolnay tobzódás... hogy lássuk, micsoda
szépségekre voltunk - és talán vagyunk is - képesek.
Korában persze
nem mindenki értette, s mint minden újat, előremutatót, ezt
is érte kritika. A megnyitón maga a király is "a cigánybáró
házának" nevezte... talán idegen volt a habsburg-barokkhoz
szokott császári ízlés számára a magyarság keleti gyökereit
kereső formakincs... vagy csak Johann Strauss
"Cigánybáró"-jának sikere hallatszik át az épület falain....
Bár a pályamű
"Keletre magyar" címe már korábban is felfedett valamit a
törekvésből, azért ha maga Lechner is utóbb "túlságos
indus"-nak ítélte az épületet, akkor sejthető, hogy az éppen
uralkodó közizlés számára nagy ugrás volt ezt a formakincset
értelmezni!
Mindenesetre az
iparművészet palotájával a Nagykörút íve egy újabb
színfolttal gazdagodott.
Mi pedig
igyekeztünk megismerni minden árnyalatát: végigjártuk
pincétől a padlásig, hogy megismerjük a gondolatot, ami
vezette: Lechner Ödön minden körülmények közötti szépre és
tökéletesre törekvését!
Az épületnéző
séta után - még mindig Csenkey Éva nagyszerű vezetésével - a
Bigot csodás épületkerámiáival és a szecesszió korának
kincseivel ismeredtünk. |
