|
Buda és Pest a
Lánchíd révén egységes várossá nőtt össze. Ez a keskeny, és
akkoriban még meglehetősen ingatag útvonal szempillantás
alatt szüntette meg a két város elszigeltségét, hogy aztán,
épp ennek következtében a főváros robbanásszerű fejlődést
éljen meg.
Az egykori pesti
városmag növekedése már korábban is megindult a Lipót-város
területén, de az első állandó híd még nagyobb hajtóerőként
vitte tovább a fejlődést északi irányba, hogy aztán sokkal,
de sokkal hamarabb, mint bárki gondolta volna, újabb hídra
legyen szüksége a városnak!
1870-ben a magyar
állam megvásárolta a Lánchíd Részvénytársaság koncesszióját,
így megnyílt a lehetőség egy újabb híd építésére.
A francia
tervezők, kivitelezők és művészek egy igazán visszafogott
szépségű hidat alkottak, mely nem veszi el a Margit-sziget
látványát a panorámát pásztázó szem elől.... Mintha csak
tudták volna, hogy egyszer majd e látvány a Világörökség
része lesz!
Az átadás kapcsán
a Vasárnapi Újság úgy méltatja a hidat, hogy "mely
hatalmas s egyuttal ékes kapocs gyanánt fűzi egymáshoz
hosszu évszázadok tartamára a főváros két partját.”
Ehhez még annyit tehetünk hozzá, hogy ...és amely a
fejlődésnek egy egészen új fejezetét, a város magját lezáró
markáns vonal, a Nagykörút születését alapozta meg!
Akkoriban a
hídpálya mindössze 11,1m széles volt, rajta lóvasút, az
emelkedőn felfelé három lóval... Azóta többször
szélesítették, szárnyhidat kapott, s legutóbb 2010-re
megújult.
Hídsétánk során
meséltem a múltról, a híd megépültéről és a városszerkezetre
gyakorolt hatásáról, majd a legutóbbi megújulás kapcsán az
építész csapat tervezőjétől, Vígh Attilától hallottunk a híd
mai szerkezetéről. |
