Mindannyian jó
ismerjük, az elhíresült császári felkiáltást: "Herr Zwack!
Das ist ein Unicum!". És mindannyian jól ismerjük az ízt, a
fűszeres-illatos, gyógyító keserűséget, mely a Hungarikumok
büszke kosarában hirdeti hazánk értékeit.
Nekünk,
magyaroknak, a terméken túl a Család és Zwack Péter személye
jelent történelmet... a huszadik század második felének
jelentős darabját, hiszen példájuk jól mutatja, hogyan
győzedelmeskedik a jó a rossz felett, hogyan nyílhat virág
az enyészeten, hogyan lehet feltámasztani azt, amit -
egyszerre tudatosan és butaságból - évtizedekig romboltak.
Példa értékű a tradíció tisztelete, az összefogás ereje, és
megható, hogy Zwack Pétert, akit üzeletemberként és
diplomataként életében is - természetesen - nagy tisztelet
vett körül, most, halála után, egykori alkalmazottai
elsősorban embersége, és a munka iránti végtelen alázata
miatt emlegetnek őszinte bánattal a szemükben.
Látogatásunk
során megismerkedtünk e a páratlan család történetével, részt
vettünk a gyárhoz tartozó múzeum kiállításának
tárlatvezetésén, és bekukkanttunk a gyártás rejtelmeibe -
persze úgy, hogy a Titok továbbra is Titok maradhasson!
És nem csak a
pincében kóstoltunk - úgy igazán, a hordóból csapolva
-, de részt vettünk egy olyan foglalkozáson is, amelynek
keretében a gyógynövényes italokkal ismerkedtünk... illatoltunk,
kóstoltunk, és annyi érdekeset hallottunk, hogy ezentúl már
csak "tudálokosan" (= tudományosan, csak épp spiccesen)
tujuk inni az Unicumot! |