Tavaszváró mesék

Farsangi hétköznapok

Vízkereszttől egészen a húsvéti ünnepkör kezdetéig, húshagyó keddig tart az az időszak, melyet a tavaszvárás öröme és hiedelmei, no meg a párválasztás izgalma hat át.

Farsang időszaka ez, mely évszázadok óta vidámsággal, élettel tölti meg a hosszú sötétségből kitörni vágyó emberek hétköznapjait.

Alakoskodásról, karneválról később írok... most nézzük, hogy zajlottak a január-februári hétköznapok a hagyományos, falusi közösségekben.

 

Ismerek egy házaspárt, akik megunva a nagyváros zaját, hazánk egy rendkívül csendes vidékére költöztek. Nagy izgalomban, sok munkával telt az első tavasz és nyár, s amikor beköszöntöttek a rövid, hideg nappalok, hirtelen rájuk szakadt a környező világ csendje. Megkérdezték ez egyik falubéli bácsit, "mit szoktak itt csinálni az emberek télen?". A bácsi már a kérdést sem értette... csinálni??? "Rákészülünk a nyárra".

 

A későn kelő és korán lenyugvó nap csak rövid, hideg nappalokat ad, s így a földből élő ember számára a nyári dologidőnél csendesebb időszak következik. Persze el kell látni az állatokat, ami szigorú rendet ad a napoknak, de amúgy inkább a szerszámok javítgatása, a vesszőfonás, faragás, valóban, a felkészülés időszaka ez.

De ahogy Advent és Karácsony az elcsendesedés jegyében zajlott, úgy lesz egyre hangosabb és vidámabb az évnek ez a szakasza. A Katalin napig tartó Kis-farsang óta nem volt illő összegyűlni, vidáman énekelni, nevetgélni, úgyhogy bizonyára felszabadító lehetett az időszak, amikor a fiatalok végre incselkedhettek egymással, az idősebbek pedig figyelhették, hogy alakulnak a párok a közösségben.

 

Persze ilyenkor is kemény munka zajlott: a kukorica hántás és a fonás volt az a két legjellegzetesebb tevékenység, amelyet házaknál összegyűlve, kalákában végeztek.

A hosszú téli délutánokon, estéken mindig egy-egy zöld gallyal megjelölt házban összegyűltek az emberek, hogy a nők a betakarított kukoricát közösen fosszák meg levelitől, hajától, s hogy a férfiak szép fonatokat készítsenek a kukoricacsövekből.

A házigazda közben főtt kukoricával, sült tökkel kínálta a dolgozókat, s ha tehetős volt, még zenészeket is fogadott, hogy a munka végeztével tánccal koronázzák az estét.

 

De ha nem voltak zenészek, volt ének és mókázás, mert mindig akadt üszkös kukorica, amivel aztán a fiúk "bekocsmolhatták", "becsumázhatták", "beüszkölhették" a választott menyecskét.

 

„Ott aztán vót cirkusz, mikor találtak egy-egy üszkös kukoricát,

A jó fekete, avval jó kikenték a lányokat.

Úgy kikenték sokszor, hogy ölig vót kimosdani.”

 

A vidám, dolgos társaság aztán házról házra járt, s közösen, mindenkinél elvégezték a munkát.

A női társas munka legfontosabb alkalma a fonó volt.

 

Mivel a háztartásban a nők minden textíliát (lepedők, terítők, kendők, ingek, kötények) maguk szőttek, a megfelelő mennyiségű fonal elkészítése nagyon fontos volt.

E munka szerepét jól jelképezi, hogy a korán férjhez adott lányok esetében nem volt elvárás, hogy főzni tudjanak - a fiú édesanyja, nagyanyja ezt elvégezte a nagycsalád számára -, de hogy "tud-e szőni a lány", nos ez a háztűznéző egyik legfontosabb kérdése volt...

 

A fonóban mindenki a saját fonalát fonta, de hogy jobban teljen az idő, összegyűltek, énekeltek, játszottak.

 

S minthogy a fiúknak nem jutott dolog, ők legyeskedtek a lányok körül.

A falu szigorú erkölcsi szabályai itt feloldódtak: az ölbe ültetés, sőt még a csók is megengedett volt!

Az incselkedős udvarlás egyik módja az orsó leverése volt: a földre esett orsót a lány csak csókkal válthatta vissza...

A sok játékos évődést, civódást látva nem csoda, ha a fiatalok legfontosabb témája a párjövendölés volt...

Ha valaki magasra kötötte a szöszt, úgy vélték, sokáig nem megy férjhez.

De készítettek csepübábokat is, s meggyújtva a lányt jelképező babát, várták, hogy a fiút jelző kócbaba meggyullad-e... Ha nem, akkor bizony nincs szerelem...

 

A nyiladozó érzelmek majd a nyári esküvőkben teljesednek ki, de ne szaladjunk annyira előre!

Farsang időszakában, ahogy majd lapozzuk a Kalendáriumot, még sok érdekességgel jelentkezem.

 

Addig is vidám tavaszvárást kívánok!

Üdvözlettel:

Szabó Judit

info@explorehungary.hu

 

Ha tetszett az írás, hívd meg barátodat, kollégádat, ismerősödet a hírlevelesek körébe, hagy jusson el ez a tudás minél több emberhez!

Kattints ide!

Ha egyetértesz céljainkkal, becsülöd a tevékenységet, nagyon örülnénk, ha az SZJA 1% felajánlást a "Fedezd fel Magyarországot Klub" Egyesület számára tennéd meg!

A nyomtatvány itt letölthető.

 

 

Ha bármi kérdésed van, írj, örömmel válaszolok!

Mindenkit szeretettel várok!

Szabó Judit

info@explorehungary.hu