|
 |
Az "Utolsó vacsora"-ként tisztelt történések az "Elkerülés"
ünnepének Széder esti vacsorájakor zajlottak, melyet Jézus
és az Apostolok - népükre jellemző módon, maguk is
zsidóként - természetesen megültek.
A Hold járásához igazodó zsidó naptár szerint ez alkalommal
ez az ünnepnap csütörökre esett. |
|
 |
A későbbi
események - a Getsemáné kert, az elítélés, a Keresztút - egy
éjszaka és egy nap leforgása alatt sűrűsödtek, így maga a
megfeszítés pénteki napra esett, a Feltámadás pedig
"harmadnapra", azaz vasárnap történt. |
|
 |
A Jézus megváltó
kereszthalálában és feltámadásában hívő - egyébként zsidó -
emberek Krisztus követőivé, azaz kereszténnyé lettek, de a
régi szokások még sok generáció mindennapjait átitatták.
Kézenfekvő volt
az "új" ünnepet a "régi" szokásokhoz kapcsolódóan ünnepelni,
így - mivel Pészach napja a holdhónapokban számoló zsidó
naptár miatt a hétnek mindig más napjára esett - a
keresztény Húsvét ünnepnapjai is csúszkáltak a hét napjainak
rendjében. |
|
Annak érdekében,
hogy az ünnepkör meghatározó napjai mindig a hét ugyanazon
napjára essenek, valamilyen módon a Hold járásához kellett
kötni az ünnep dátumának meghatározását - még akkor is, ha a
Nap járását leképező naptárban egyébként a Pészach ünnepe a
hét más-más napjára esik.
A niceai zsinat
325-ben rögzítette, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget
követő holdtölte utáni első vasárnap Húsvét vasárnapja,
és mivel ehhez képest számítjuk az ünnep többi napját, így
most már egészen bizonyos, hogy Virágvasárnap,
Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat a nevükben hordozott
napra esnek.
Nagypéntek
péntekre, Húsvét hétfő
pedig... idén is... hétfőre esik!
Nagy biztonság ez
ebben a folyton változó világban!
|
