|
"Minden ágon egy mérő makk a Bakonybaharaharaha" - és
valóban, a Bakony rengeteg bükköseiben még ma is az az
érzése az embernek, hogy remetének kéne lenni, ahogy Szent
Gellért, majd a Bakonybéli bencések, később pedig az
igazságszolgáltatás szigora elől bújkákó szegénylegényből
lett betyárok tették.
Közben pedig Pápa és Ganna szépségei között az Eszterházy
örökséget, a Református Kollégium Petőfi és Arany szelleme
körül lengő történetét, sőt a kékfestő mesterség
hagyományait is megismertük.
A végtelen csillagos ég most nem adta magát olyan könnyen...
És a Gaja-patak vadregényes szurdokába vezető kirándulást is
elmosta az eső, de nem hagyjuk magunkat! Visszatérünk,
tartozik nekünk a Bakony!!!!
A meghívóban azt írtam:
"Szállásunk az erdő mélyén, végtelen csöndben, az őszi avar
illatával körülvéve" ...blablabla...
Még szerencse, hogy végül nem az őszi avar illatával kellett
takaróznunk.
És megígérem, hogy ezt őszi avar dolgot soha többet nem
írom, kivéve, ha van nálunk vontatókötél!!!!
Hát komolyan... mi NEM történt velünk ezen a kiránduláson???
|
